Ezt már Uldumban írom, mert a jelek szerint lusta voltam frissiben lejegyezni...
Szóval a szerdai napon a "stille og roligt" kirándulás volt betervezve (a riverrafting volt az alternatíva csekély 750 NOK-ért). Na most, a korábbiak után a kirándulás felénél azt gondoltam, hogy már megint én nem tudtam dánul, de utólag a szótárban megnézve is azt találtam, hogy "csendes és nyugodt" séta. Na, ehhez képest összesen 12 km-t mentünk, egy nagyon-nagyon messze látszó hegycsúcsot másztunk meg. Volt ott szikla, volt mocsár (mondom, hogy sok volt a csapadék), úgyhogy ismét sokat gondoltam a Quechua gyártmányokra, és igen elismerően - nem tudom, mit csináltam volna ezen a héten a túracipőm nélkül...
Kétségkívül gyönyörű volt, és bár nagyon elfáradtam, és most, 3 nap elteltével múló lábfájással együtt is azt mondom, nagyon megérte. Tényleg a világ tetején voltam, szikrázó napsütés, kristálytiszta levegő, és a közös erőfeszítések nyomán a sok-sok mosolygó arc...
A nap további részében a hytte teraszán napozgattam, igyekeztem minél kevesebb lépést tenni, és segédkeztem a kajakészítésnél. Ide rakok még egy (nem túl jó) képet: minden nap láttunk a hegyre felfelé síelőket. Igen, síelőket. Szóval, azért a téli sportokat is lehet egész évben művelni: műanyag szálakkal fedett sísánc, görgős síléc, kerekeken gördülő bob... - talán csak nyári hóember-építőket nem láttunk (bár ha az is olimpiai sportág lenne, valószínűleg arra is kitalálnának valamit).
Csütörtök: a reggel a szállás elhagyásáró
l szólt, pakolás, rendrakás, takarítás. Indulás 11-kor. Fél 3-ra voltunk Osloban, és kaptunk 3 és fél órát a főváros felderítésére. Na, most bántam nagyon, hogy előző nap széttúráztam a lábam, minden lépés szenvedés volt. Na, de ki tudja, jövök-e még errefelé, úgyhogy összeszorított foggal végiggyalogoltam a belvárost, benéztem a dómba is. Itt jegyzem meg, hogy a dóm számomra nagyon meglepő volt, a bejárata olyan volt, mint egy újlipótvárosi lakóháznak, és benn is világos, meglehetősen dísztelen, de ezzel együtt barátságos, kellemes. (Az első kép a városháza.)
Érdekes módon, Oslot kevésbé romantikus városnak találtam, mint bármelyik dán városkát. Nehezen találtam a jellegzetest, még leginkább a modern épületek adták a belváros arcát, és a nagymamám jutott eszembe valamiért, szóval, kicsit a német városok jutottak eszembe: Frankfurt, Bréma. Ahogy sétáltam, a ke
zdeti fenntartásaim után egyre jobban éreztem magam, éreztem, hogy élhető, kellemes a város. Nem annyira tűntek pedánsnak, mint a dánok, kicsit több volt a szemét, és érdekesen sok volt a sötétebb bőrű bevándorló (kebab árusok mindenfelé).
A ruhaboltokat nem nagyon nézegettem (bár egy fantasztikus design ruhaboltot így is találtam, ahol a fél készletet felvásároltam volna, ha nem lett volna irtózatosan drága), inkább szokásom szerint a - meglehetősen nagy számú - lakásfelszerelés/konyhai aprócikk üzleteket nézegettem meg.
Itt említeném meg, hogy revideálom a bankomat illető korábbi becsmérlő megjegyzésem, a múltkor talált díj úgy tűnik, nem minden kártya használatot követően kerül felszámításra, hanem talán csak havonta - úgy legyen. Mindenesetre ezt csak hazaérkezésem után láttam, tehát Osloban gyakorlatilag nem mertem vásárolni, mert duplát fizetni az amúgy is drága cuccokért azért nagyon durvának éreztem...
És végül egy kép a fantasztikus Operáról, ami a víz mellé épült...
Ezután már csak egy röpke 12 órás hajókázás várt ránk (még hogy a kígyó a farkától a fejéig ugyanannyi, mint a fejétől a farkáig...), ugyanazon a Stena Sagán, csak most 4 fős kajütöket kaptunk, saját
zuhannyal, WC-vel. Miután megnéztem az indulásunkat a hajó legtetejéről, már nem sokat mászkáltam, de örömmel vetettem rá magam a free wifi-s netre, és utána hamar vízszintesbe helyeztem magam, lábaimat kímélendő. Nagyon érdekes volt, hogy még ezen a böhöm nagy hajón is érezhető volt a hullámzás, bár szerencsére ez a tengeribetegséghez nem volt elég.
A másnap délelőtti hazabuszozás gyakorlatilag eseménytelen volt, esetleg az érdemel említést, hogy Aarhus-ban kiraktunk néhány fiatalt, akik a hétvégére hazautaztak, és ez alkalomból ismét elolvadhattam a város láttán - ha egyszer kiköltöznék Dániába, tuti itt akarnék élni.
Uldumba hazaérkezni érdekes érzés volt, tényleg volt egy kis "hazaérkezés" feeling, jó volt a saját kis szobám ajtaját magamra zárni újra, kimosni mindent, elpakolni, és este még egy úszásra is volt lehetőség.
