Igen, barátaim, ma végre eljutottam Århus-ba is (ejtsd: "Órhusz"). És nem csalódtam. Na de, csak szép sorjában:
Reggel borzasztó 7 órakor felkeltem. Meg kell mondjam, erősen vacilláltam, menjek-e, mindenki húzta a lóbőrt, az felhőknek az alja meg majdnem bekönyökölt az ablakomon. Végül sikerült úgy útnak indulnom, hogy futottam a buszhoz - aztán a busz állt a megállóban még 2 percet, hogy tartsa a menetrendet. Horsensben átszálltam a vonatra - imádom az itteni vonatok kényelmét, csendességét. Fél óra a vonaton, összességében másfél óra alatt voltam Århusban. Ja, a reggeli: a pályaudvaron vettem meg, a világ legfinomabb croissantját és egy jókora bögre lattét. Csatolom a reklámját :-).
A sétálóutca rögtön a pályaudvarnál kezdődik, amikor odaértem, még nagyon reggel volt. Csendes volt minden, így nyugodtan tudtam nézelődni. Elmentem a dómig és -ba, majd lesétáltam (kötelező jelleggel) a tengerhez.
Sajnos itt is a "hasznos" tenger van a központnál, a szép tengerhez messzebb kellett volna menni, azért most erről nem kaptok képet (kb olyat tudtam fotózni, mint Horsensben).
A sétálóutcának a legjellegzetesebb pontja az, ahol emelet magasságban keresztez egy csatornát (?) vagy patakot (?). Odafelé a felső szinten jártam (ld a kép feljebb), visszafelé az alsó szinten sétáltam. A sétálóutca a felső szinten a shopping, az alsó, a parti sétány a leülős-kávézós-vendéglős rész.
Gondoltam, valami kultúrprogram sem ártana, ezért elkutyagoltam a "Gamle By"-höz, azaz óváros - gondoltam én. De valójában ez egy skanzen, belépti díjas múzeum, ahol különböző helyekről összeszedett régi épületeket állítottak fel - sőt most is készül valami épülettömb... Elég horror volt a 120 DKK belépő, de hát "egyszer élünk!", és végülis nem bántam meg, dán módra jól van az egész előadva, kulturált, bőséges, és mindenki mosolygós.
Visszafelé a szombati csúccsal találkoztam, érdekes volt látni ugyanazokat az utcákat tele emberekkel. Kinyitottak a boltok, egy kicsit nézelődtem azokban is. A legjobb viszont az volt, hogy azon a bizonyos - nevezzük az egyszerűség kedvéért csatornának - vízen reggel láttam, hogy valami hatalmas lufikat fújnak fel levegővel. Őszintén szólva reklámeszköznek néztem, de később kiderült, hogy gyerekeket engedtek a lufikba, és ugráltak, másztak, hemperegtek bennük. Nagyon mókás, és rendkívül látványos volt.
Ami még említésre érdemes, az a pályaudvar melletti biciklis P+R parkoló volt. Biciklik emeletesen tárolva, természetesen minden lakatolás nélkül - és százszámra...
Mire eljöttem, már hétágra sütött a nap, itt a nyár:-).
Hát, így leírva azt hiszem, nem nagyon érezhető, de egy fantasztikus várost találtam, mozgalmas, vibráló, mégis emberléptékű, roppant kedélyes, nyugalmas. Az jutott róla eszembe, hogy ez majdnem a paradicsom...
Huhh. Elfáradtam, kicsit ejtőzök vacsiig. Ölellek benneteket!