Hát, azt hiszem, ma egy rövidebb beszámolót kaptok. Ma zene nap volt, délelőtt és délután is a band-dal gyakoroltunk. Sőt, van 2 új darab is, a Bad moon rising és a Twist and shout. Hát, ha valami, akkor az éneklő csajok a zenekar gyenge pontjai. Én nem mondom, hogy könnyű, de az egyik kislány (kissé túlsúlyos, csúnyuska, feltételezem, otthon jól elkényeztették, de ezt csak így magunk közt súgom) szerintem közelében sem jár a szükséges hangoknak, és a száját sem nyitja ki, meg az öröm sem látszik rajta, hogy odatenné magát - szóval, nem az a baj, hogy nem megy neki, csak egyszerűen nem értem, miért akar énekelni. A Twist and shout-ra aztán Flemming felkérte Danielt (őt már említettem az esernyő kapcsán), és szerintem ő nagyon jó lesz, megvan a ritmus is, a hangja is és a lendülete is. És, ha jól értettem, Norvégia után lesz koncertünk, vagy itt a suliban, vagy valahogy a faluban. A repertoárunk most: Saxofon blues, Rock around the clock, Hungry heart, és persze a maiak, a Bad moon rising és Twist and shout (lehet a neten rákeresni, de megmondom előre, hogy a mi változatunk azért lényegesen eltér a hivatalostól). A legjobb, hogy van intro, meg befejezés, a szükséges csillogással, mint a szaxofonosok jobbra meg balra fordulnak zenélés közben, a végén körbefordulnak (na én nem, én ücsörgök a böhöm cucc mögött), és van szóló is, szaxi, meg zongora meg dob. Itt jegyzem meg, hogy Mugisha (Kongó) kezd egészen dobos benyomást kelteni, kezdi jól érezni magát a helyén, és abszolút jól is csinálja. ...és végülis tényleg az a lényeg, hogy egyébként mindenki piszkosul élvezi az együtt-zenélést, ahogy ezt előre reméltem is.
A délutánban aztán sok érdekes nem volt, ma kihagytam az úszást, sétáltam helyette a faluban egyet, kicsit újságot olvastam. Vacsi után egy iráni származású, de már régóta itt élő fickó jött előadni, de bevallom, ezt most ellógtam. Nem teljesen direkt, de az elejéről lemaradtam, mert akkor kezdtem el a mosást, később meg már cikinek éreztem becsörtetni - és amúgy meg úgysem értek egy kukkot se...
Mosás: Nem volt egyszerű, de megküzdöttem a berendezéssel, volt mosás, meg szárítás. Gyakorlatilag az egész ruhatáramat begyömöszöltem az ipari méretű mosógépbe (kényelmesen befért) és csak egy fél pohár folyékony persil kellett hozzá. A szárítógép meg puhára szárított mindent. Ez már majdnem bio... (najó, kivéve az áramfogyasztást)
Hmm. Talán ma még folytatom a filmnézést, aztán jöjjön holnap egy dánoktatásos délelőtt - most erősebb leszek, ígérem.
Szívesen hallanék rólatok is...
Breaking news: az iskola honlapján az újságoknál (http://www.uldum-hojskole.dk/Nyheder/foraar_2011.htm) megjelent az első, rólunk szóló hír (lehet google fordítóval próbálkozni, de csak angolig javaslom). A harmadik, hosszú kép bal felén hátul engem is láthattok (rózsaszínű felső, világosszürke nadrág). A kép az első napi ismerkedős játékokon készült, aki háttal beszél, az Torben, aki a sportos tárgyakat tanítja, mint beach-volley, friluftsliv (szabadban tevékenykedés?!), ilyesmi. A felső sor jobb oldali képén Alice, aki kb a tábor legszebb kislánya (és a mi házunkban lakik).
