Kora reggel a zeneházban volt a kötelező reggeli gyűlés, és a kórus bemutatta, milyen új dalokat tanultak a legutóbbi bemutató óta. Megint roppant szórakoztató volt, és Pernille nagyon ügyesen mozgatta meg a csapatot, volt több szóló, és a szólamokat is változóan bontotta, illetve adott nekik fődallamokat. Az utolsó szám egy Grease egyveleg volt, nagyon ütős volt...
És eljött a nagy nap
, fél 12-kor koncertet adtunk a zeneteremben. Előtte még volt egy főpróba (a képeket ott készítettem, remélem, majd valakitől kapok koncertképeket), aztán átrendeztük a termet (összébb húztuk magunkat, hogy beférjen a hallgatóság), ki is öltöztünk (néhányan), és mindenki kapott egy napszemüveget, hogy vagányabbak legyünk. Ja, és ketten még afro mikrofonfrizurát is hoztak maguknak a jelmeztárból.
Hát, azt nem mondom, hogy csont nélkül, de mindenképpen zajos sikerrel előadtunk 8 darabos repertoárunkból hatot (ennyi fért a cca. fél órába). És meglepetésként felvétel is készült, reményeim szerint Flemming holnapra elkészül az utómunkálatokkal, és megkaphatom cd-n az anyagot :-). Nagyon-nagyon jó élmény volt, tényleg ez a zenélés volt az ittlétem csúcsa, minden percét élveztem. Mindenképp fontos tanulságnak érzem, hogy itt zenéből nem félnek a közérthetőbbel foglalkozni, végülis alig pár hang lejátszásának képességével már élvezhető zenét tudtunk előállítani, anélkül, hogy évekig kellett volna kínozni magunkat a skálázással meg etüdökkel. Igaz, hogy ez messze van a virtuóz profizmustól, de így is örömet adott, és szerintem nemcsak én kaptam kedvet ahhoz, hogy a jövőben is keressem a lehetőséget a zenélésre (ld a múltkori öregfiúk jazz-kurzus). Ja, és persze a következő hónapokban a többieknek lehetőségük lesz tovább folytatni, pl. Flemminggel lesz pop-rock tárgy, de lesz dalstúdió is, meg további kórus jellegű dolgok is. Szóval, zene ügyben le a kalappal. Kifejezetten tetszett, hogy ahogy Pernille is kihozta a kórusból a legtöbbet, Flemming is odatette azokat az apróságokat, amiktől ugyan nem játszottunk jobban, de sokkal látványosabb lett a produkció. Egyrészt zeneileg: voltak introk, meg szólók, meg a számok végén fergeteges lezárások, másrészt egyéb apróságok, mint a szemüvegek, vagy pl. a szaxisok táncoltak, meg körbefordultak, és Anton pl a zongoraszólója végén még a sarkát is bevetette...
És ma is volt egy "első": ma először volt leves. Paradicsomlevest kaptunk, ami itt roppant savanyú (kb mintha a sűrített paradicsomot innád), és nincs benne levesbetét - najó, darabos paradicsom igen. Hát, jó lesz már magyar leveseket enni újra.
Ebéd után megtekintettem a raku technikával készült kerámia alkotásokat. Tudjátok, vacilláltam, melyik tevékenységet válasszam, kerámia vagy zene - jól döntöttem. Na, nem mintha nem lett volna jó egyszer-egyszer mancsolni egy kicsit, de a kész művekben nagy spirituszt nem láttam, azaz szerintem nem volt túl ösztönző a tanári irányítás sem.
Amúgy ennek kapcsán gondolkodtam el megint ezen a sulin: valójában szerintem ez egy bentlakásos szakkörcentrum. Kicsit úgy tűnik, hogy komoly energiákkal kerülik el a hasznos ismeretek tanítását, de az élet kellemesebbé tételéhez kiváló, amit itt össze lehet szedni. Nézegettem a következő 4 hétre felkínált tantárgyakat, és eszembe jutott, hogy nem véletlenül jöttem erre az 5 hétre: gyakorlatilag nem tudtam volna magamnak jó tárgyakat választani a következő időszakban...
Fél 2-kor gyülekeztünk, a Friluftsliv fedőnevű tárgy hallgatói is bemutatták, mire jutottak. Ők valójában mindenfélét csináltak, amit a szabadban lehet (a dánoknak, akiket nem zavar a hideg meg az eső). Mindenesetre nekünk már megint akadályversenyt rendeztek. 6 fős csapatokban kellett feladatokat megoldani, és egy jelszóhoz betűket és torta alapanyagokat kaptunk cserébe. A legjópofább gyakorlatok ezek voltak: 1. adva van 5 sörös rekesz, ezen kell a mocsáron 6-unknak átkelni. 2. egy kaviccsal töltött félliteres palackot 2 hosszú kötél segítségével kell felemelni és kihozni egy cca. 5 m átmérőjű körből. 3. vödrökben különböző anyagok vannak (tészta, zabkása, sár, víz, stb), és egy bekötött szemű embernek a többiek támogatásával és irányításával ezen anyagokban tapicskolva a lábával kell megtalálni egy éles műanyag elemet. 4. szellemi fejtörők (ezeket már korábban hallottam, de mivel az ember elfelejti, lehet újra meg újra elővenni:-), 5. bekötött szemmel 2 kötélgyűrűt megfogva 6szöget (dávid-csillagot) kell formázni, és 6. a kedvencem: elszórt tollaslabd
ákat kell egy bekötött szemű embernek összeszedni úgy, hogy egy társa irányít. De: a többiek kapnak vezényszavakat a kezükbe (jobbra, balra, hátra, előre, stop és felvenni). A táblával a játékosok felállnak a játékmező szélénél. Az irányító, figyelve a bekötött szemű játékost, az irányító táblákra mutat, és akkor a tábla "megszólal" és kiáltja a vezényszót. Nagyon mókás volt. A végén a begyűjtött betűkből kiraktuk a jelszót (nem hiszitek el, de én találtam ki, a suli alapítójának a neve volt :-), és így bemehettünk az ebédlőbe, ahol összerakhattuk az alapanyagokból a tortát - tortalapok, a vaníliakrémet és a tejszínt fel kellett verni, ment bele lekvár meg banán meg mandulás keksz, a tetejére cukormáz készült. Hát, elég geil volt, viszont jó móka, és a végén a legszebb tortát is megtapsolhattuk ( a képen nem a legszebb, hanem a mi csapatunk tortája tekinthető meg).
