Nem tudom, mondtam-e már, hogy a fürdőket fűtik. Na nem nagyon, de kézmeleg a radiátor. Amúgy persze nem számít semmit, mert ezt valószínűleg csak én vettem észre, és mindenki tárva-nyitva hagyja az ajtókat, ablakokat, ezért aztán csak az utcát fűtjük - megjegyzem, rá is fér... Ma Julita mesélte, hogy egy ismerőse apró gyereke úgy járt a dán (vagy svéd?) oviban, hogy tavasszal épp csak kisütött a nap, és enyhe szellő lengedezett, amikor az óvónők kisgatyára vetkőztették a kicsiket, kiterelték az udvarra és slaggal lefröcskölték őket - mint a skandináv test edzésének korai változata. A gyerek napokig az ágyat nyomta, vagyis ezt jobb, ha meghagyjuk a genetikailag erre teremtett skandinávoknak. De tény, hogy amíg rajtam hosszúujjú meg pulóver (és a farmerdzseki sem túlzás), addig itt némelyek póló-rövidgatya-mezítláb (értsd cipő sem!!!) nyomják a reggeleket.
Na. Dánnal ma haladtam kicsikét, Charlotte-tal volt egy rövid magánórám, tudtunk pár mondatot beszélgetni is (Zsuzsinak: 17.lecke), és vele még egy esti szünetben is beszélgettem kicsit:-). Ebéd - a gasztroblog lassan elfogy, mert úgy tűnik, kezdek ráunni a dán konyhára. Leginkább az édes ízek hiányoznak, de összességében sincs nagy kihívás az ízlelőbimbóimnak. Ma lazacfasírt volt (lazac csak nyomokban), főtt zöldség (bébikukorica, spárga, bébirépa és zöldbab), meg sütőben sült krumpli és paradicsommártás. A vacsi pedig meglepetésként csirke és sertéshusi nyársakon tésztával.
Szerdán a délután szabad, úgyhogy kitaláltam, 
hogy bemegyek Horsensbe, úgyis megvettem a klippekortot 10 útra... Nem volt nagy tervem, de elmentem a turistaközpontba egy térképért, lementem a tengerhez (najó, a kikötőhöz, annak is az ipari verziójához találtam oda), meg shoppingoltam, pontosabban nézelődtem. Hanna biztos nagyon élvezte volna, kedvenc designoldalaink kínálatát (és többet) nézhettem meg élőben. Nade tányért már csak nem vihetek innen haza?! (Így is dögnehéz a bőröndöm...) Végül vettem egy újságot, egy "Élj jobban" címűt (Bo bedre), azt lapozgattam hazafelé.
És nagyon jó ruhákat is láttam, de azt tényleg csak fél szemmel mertem, csak odakacsintgattam... Mondjuk egy t
érden felül érő csizmát vettem volna, ha jó lett volna, 75 DKK volt akciósan (cca. 2700 Ft).
Vacsi után ékszerkészítésre mentem, hmmm-hmmm, de majd belejövök. Mindenesetre készítettem egy bőr karkötőt Hannának, nem vállaltam túl nehezet, de azt legalább tisztességgel megoldottam.
Ja, még elmesélem, a ma reggeli "morgensamling"-ot az a fickó tartotta, aki a jógát is (Kim), háát, nem vagyok nagy véleménnyel az ürgéről, de ezt lehet, hogy már mondtam. Ma azt találta ki (mondjuk az elméleti körítést nem értettem persze, de Dogmák volt a cím), hogy a zeneházi nagyteremben Strauss zenére meneteltünk
körbe, ő mutatta, mikor hogyan. Trappolva, hátrafelé, tapsolva, lábujjhegyen óvakodva, stb (aztán jöttek a vadabb figurák). Szóval nem nagyon értettem, mi volt benne a pláne, de hát biztos kinőttem a korból...
És ha már kaptam ma egy mailt, hogy milyen érdekes lesz később visszaolvasni, mi foglalkoztatott, akkor kaptok néhány gondolatot. Ma Horsens utcáit róva gondolkoztam ezen a dániai kitelepülésen. Azt eddig is tudtam, hogy nem azért jönnék, mert itt többet lehet keresni. Na persze, ez nem hátrány, de ennyi idősen már lehet tudni, hogy a pénz önmagában (bizonyos minimumon túl persze) nem boldogít. Nézegettem a szép holmikat, elképzeltem, hogy berendezek vele egy új lakást... igen, ez klassz. De aztán...? Szóval nem tudom. Még sokat kell a fejemet törnöm, és félek, hogy akkor sem fogok biztos választ tudni. Mert a kérdés valójában nem az, hogy Dánia, vagy otthon maradás, hanem hogy egyáltalán mit kezdjek az életemmel... Ha erre lesz válasz, a többi már könnyen fog menn
i...
Mindenkinek a legjobbakat, holnap folyt.köv...
