Igen, ez is eljött. Amikor nem vagyok kirobbanóan optimista, inkább kissé csalódott és teljesen reménytelen.

Ma reggel dánnal kezdtünk. Megint kiscsoportos foglalkozás volt, a mi hármasunk ment "szobára" utolsónak. Odáig még ment a dolog, hogy a múltkori történetet elolvastuk-e, értettük-e. Felolvastuk a szöveget - megjegyzem Julita klasszisokkal jobban olvas, úgyhogy a kiejtésemre tett pozitív megjegyzést inkább bátorítónak vélem, semmint igazi dicséretnek, így utólag. Aztán következett a tanárnő értelmezésében a szöveg feldolgozása, ha jól értettem, a szereplőket kellett jellemezni. Na itt olyan szavak kerültek elő, amiket még leírva sem láttam soha, nemhogy élőszóban megértettem volna. Csak ültem ott, mint a sülthal, és azon gondolkoztam, hogy oké, hogy nem értek soha semmit, de biztos, hogy a nyelvórán is ennek így kell lenni? Én azt gondolom, eléggé akarom ezt a tudást, és meg is teszek érte minden értelmeset (nem láttam senki mást szombat meg vasárnap reggel tanulni), de hogyha semmi segítséget nem kapok, akkor kár az egészért.

Bevallom, drága barátaim, sírtam. Súlyos dolog ezt itt a világhálón közzétenni, de úgy éreztem, teljesen magamra hagytak, és teljesen tehetetlenül állok az Erőkkel szemben. Ebéd után az is megfordult a fejemben, hogy lemegyek az irodába, és megkérdezem, mennyi pénzt adnak vissza, és hazamegyek. Belőlem soha nem lesz már semmi sem, arra vagyok ítéltetve, hogy a BFO székéhez láncolva húzzam az igát halálomig...

Szóval, nagyon sötét volt a kedvem, annyira, hogy muszáj volt egy sütit vennem magamnak a falu egyetlen boltjában. Meg is bűnhődtem érte, mert nemhogy 14 DKK-t (azaz cca.500 Ft-ot), de fele annyit sem ér.

Végül aztán csak megmostam a szemem, vettem néhány mély levegőt, és beültem a délutáni dánra. Pernille nagyon jó fej, beszélgettünk pár szót (bár persze inkább angolul), aztán megegyeztünk, hogy ma békén hagy, szépen önálló feldolgozásban haladok az otthoni dán könyvvel és munkafüzettel (wááá, most látom, hogy a könyvben kihagytam a 17. leckét, de a munkafüzetben gond nélkül túlestem rajta, és már a 18. leckénél tartok), de a végén adott egy dán filmet, ami a dán szöveg alatt dánul feliratozott. Erről még mesélek később.

Ezt követően volt még egy óra, én a rövidfilmet választottam. Bár a tanár útmutatójából itt sem értettem semmit, de a 3 film, amit megnéztünk, nagyon jó volt. Az első egy 98-as film volt, A választás éjszakája címmel, és a rasszizmusról szólt, a második egy elég érdekes bábfilm  volt, amiben egyetlen élő szereplő egy cca 1 éves baba volt, aki elefántként mozgott a bábok kifinomult világában. Nem tudom, ki mit gondolt róla, azért valami elképzelésem van róla, mit akarhatott a film mondani... A harmadik pedig egy egészen erőteljes izlandi film volt egy öreg tanyasi farmerről, akinek meghal a felesége, még mellette alszik 1-2-t, amíg elkészíti a koporsót meg a sírhelyet, majd ő is az asszony koporsója mellé fekszik, és magukra borítja a kisteherautó platójáról a földet - mielőtt a lánya megérkezik...

Szóval, az utóbbi 24 óra a skandináv film jegyében telt, egyelőre le vagyok nyűgözve. Most este elkezdtem nézni a kapott filmet, a címe Brødre, azaz Fivérek. A cselekményről még nem írnék, egyrészt hátha valaki megnézné, másrészt nem vagyok a végén, még minden kaphat más színezetet, inkább a nyelvről írok.

Na most érzem, hogy ez gyakorlatilag a mission impossible. Ki van írva a szöveg (azt még értem is), de fizikailag lehetetlen, hogy annyi mindent annyi idő alatt kimondjanak. Visszatekerem, és nem - a közelében sem járnak. Csak tudnám, hogy ők hogyan értik meg egymást?! ...és már azt is érthetitek, miért nem vetítenek nálunk gyakran magyarra szinkronizált dán filmet...

Egyéb napi hírek: igen hűvöske van, többször esett az eső, a fürdőkben befűtöttek. Sajnos, ma nem volt úszáslehetőség, és a mai hisztiben annyira elfáradtam, hogy szerintem a kondiba sem megyek le. Kitanultam viszont a mosoda használatát, holnap élesben is túlesek rajta (szerencsére szárítógép is van). Ebédre valami sűrűbb mártásban úszó csirkemell kockák voltak, rizzsel és salátával, ami esetében ingadozom a jégsaláta és a zsenge káposzta között, inkább az utóbbi javára, és meg volt szórva aszalt sárgabarack csíkokkal és fél mandulákkal. Vacsorára meg előkerült az egész hétvégi menü:-). Ja, és Pernille-től kértem zongorakíséret kottákat, mire mondta, hogy a nagyteremben ott van az egész nagykönyv a zongora tetején, gyakoroljak csak kedvem szerint - meg is tettem:-), jólesett. (Ha igyekszem, mire elmegyek 1 vagy 2 dalt el fogok tudni játszani, bár nagyon sokat felejtettem...)

Mára ennyi. Azért nem kell féltenetek, kialszom magam, erőt gyűjtök, és holnap ismét a régi leszek:-). Ti is vigyázzatok magatokra!!!