Mivel ez a blog már folytatása valaminek, nem meglepő, hogy rögtön különkiadással nyitok:-).
A mai nap az előzetes terveknek megfelelően a horsensi "Europæisk Middelalder Festival" meglátogatásával telt. Sikerült a Julitát, a lengyel leányzót magammal csábítani, kettesben sokkal mókásabb volt.
De kezdjük a reggellel: hétvégére tekintettel nem reggeli (morgenmad) van, 3/4 8-kor, hanem - talán mondjuk így - villásreggeli (brunch/mokost) 10.00-11.30 között. Kissé kibővített választékkal, többek között forró péksüteménnyel. Nem is volt ezzel baj, mert azért az itteni "volánbusz" sem jár percenként, gyakorlatilag egy 7:45-ös vagy egy 12:20-as járat közül választhattunk, naná, hogy az utóbbi nyert. Mivel az út 34 DKK, de klippekorttal 22, ezért jól bevásároltunk, ez utóbbi ugyanis 10 Uldum-Horsens útra elegendő (mondhatni)tömbjegy. Kb 40 perc alatt beértünk a városba, és megtámadtuk a fesztivált. Térkép szerint korlátozott, bejárva mégis meglehetősen nagy területen rendezték meg, a terület felismerhető volt arról, hogy az utakat felszórták faaprítékkal. Tényleg igyekeztek a korabeli hangulatnak minél több mindennel segíteni, beborították az utcai pavilonokat, a hangosítást, ilyesmi. Rengeteg látogató is beöltözve jelent meg, nincs mókásabb annál, mint amikor a középkori lovag űrkorszaki babakocsit tol:-).
Természetesen volt vásár, ez a része kevésbé volt számunkra érdekes, nem is akartunk semmit venni - és ezt sikerült is derekasan betartani. Láttam viszont egy jó ötletet, tányér helyett nyers kelkáposztalevélbe pakolták a kaját, azt meg előre kiírták a honlapra, hogy műanyag pohár nincs, tehát ha innivalót akarsz, meg kell vegyél egy kerámiacsuprot.
Nagyon jók voltak viszont a zenészek, és elcsíptünk egy komplett színielőadást is. Mit elcsíptünk??? Séta közben egyszercsak odalép egy idősebb, de még öregebbre maszkírozott nő, és nekiállt dánul valamit mondani nekem. Ezt hittem, ott rögtön elátkoz, vagy tenyérjósol, vagy mittudomén, de mikor mondtam, hogy nem értem, akkor rögtön angolra váltott, és némiképp kacifántos fogalmazással invitált az előadásra. Bevezetésképp egy komplett papi körmenetet is kaptunk...
Később átvágtuk magunkat a tömegen, és megnéztük az arénát, ahol jól kigyakorolt harci játékokat láttunk, sajnos csak gyalogos harcosok előadásában. És itt jegyezném meg, hogy összefutottunk egy kisújszállási csapattal, akiket szintén meghívtak a fesztiválra...
Azt még elmesélem, hogy szegény Julita kiakadt eléggé, mert több helyen állatok leölését, feldolgozását is bemutatták, azzal tudtam cska megnyugtatni, hogy valószínűleg nem ott helyben ölték meg őket (bár a csirkében majdnem biztos vagyok, hogy igen, de szerencsére ott csak a kopasztásból csíptünk el pillanatot. Ezek egyébként igen népszerű látványosságok voltak.
És hogy valami jobbat is írjak: valami egészen érdekes kutyákat is láttunk, akkora, amint a borjú (jut eszembe, mint a dán dog), de hosszabb szőrrel, filigránabb pofával (van fotó), összességében igazi középkori megjelenéssel.
Az idő meg olyan igazi dánra sikeredett, hol lógott az eső lába, hol le is esett:-), az esőkabátomat föl-le rángattam.
Végül a tervezettnél hamarabb le kellett lépnünk, mert kiderült, hogy az eredetileg kinézett busz ma sajnos nem közlekedik, ott éjszakázni meg egyikünknek sem volt kedve.
Összegezve: tényleg egy nagyszabású rendezvény volt, nagyon örülök, hogy elmentünk. Látszott, hogy mindenki jól érzi magát, és nagyon sokan odateszik magukat, hogy egy igazi korhű fesztivál jöhessen létre. Mert nem meséltem a rengeteg kézművesről, volt 2 sátor is, ahol kovácsoltak, láttunk kőfaragót, fafaragókat, a gyerekeknek is mindenféle ilyesmit tanítottak (najó, talán kovácsolást nem), de a legmegdöbbentőbb az volt, hogy az utcákban gyerekkoldusok kuporogtak a falak mellett, kéregetve. Jól szituált gyerekeknek tűntek, de sokan mezítláb, rövidujjúban, tényleg rongyokban ücsörögtek (azért rajtam jól elvolt a poló+pulóver+széldzseki). Időnként nem tudtam eldönteni, hogy mennyire kell nekik a pénz...
Ennyit a fesztiválról, talán tudok majd képeket is feltenni...
